Mitől sztereó egy kép?

A térhatású képhez két kép kell: egy a bal, egy a jobb szemnek. Valódi sztereópár két, vízszintesen eltolt nézőpontból készül. Egy fényképezőgéppel is elkészíthető: a két felvétel között a gépet csak vízszintesen mozdítsd el.

• Bázistávolság: 0,25 és 50 méter közötti tárgyaknál nagyjából a két szem távolsága, kb. 65 mm.
• Harmincad szabály: közelebbi vagy távolabbi témánál a bázistávolság a tárgytávolság kb. 1/30-a.
• Ha túl nagy: a nagyobb bázistávolság erősíti a térhatást, de túl nagynál az agy nem tudja összeilleszteni a két képet, és a látvány szétesik.

Az eltérő távolságú tárgyak a két képen eltérő mértékben tolódnak el vízszintesen: ez hordozza a mélységet. Egyetlen fotó egészének eltolása nem ad új nézőpontot.

Az anaglif technika. A két képet egyetlen képbe olvasztjuk, színszűrős szemüveghez. A minták bal szem vörös, jobb szem cián szemüveghez készülnek. A kép vörös csatornájába a bal szem képe kerül, a zöldbe és a kékbe a jobb szemé. Az élénk vörös vagy cián felületeket az egyik szem világosnak, a másik sötétnek látja, ez zavaró. Ilyenkor tompítsd a színeket, vagy dolgozz szürkeárnyalatos képpel.

Mire jó ma? 3D-s nyomtatott anyag, múzeumi és oktatási szemléltetés, régi sztereófotók digitalizálása. A színcsatornák külön kezelése pedig minden képszerkesztésnek alapja: a maszkolástól a színjavításig.