Tónustartomány javítása

Mit készítesz? Egy ködben készült, fátyolos fotót — egy hegyoldalt kaszálókkal — teszel újra kontrasztossá: a Szintek fekete- és fehérpontját a hisztogram két végéhez igazítod, a középtónusokat pedig a gammával állítod be.

Mit tanulsz meg közben?

• a hisztogramból kiolvasni, hogy a kép tónustartománya szűk;
• a Szintek fekete-, fehér- és középső (gamma) csúszkájával javítani;
• eldönteni, mennyit érdemes a két szélből feláldozni;
• felismerni a nyújtás árát: a fésűs hisztogramot és a felerősödő zajt;
• megérteni, miért ad mást a két automatikus parancs, mint a kézi beállítás.

Tónustartomány-javításra akkor van szükség, ha a képen nem megfelelő a világos és a sötét képpontok aránya: a feketének szánt részletek szürkék, a fehérek nem elég világosak, ezért a kép fátyolos. Ez a hiba rossz megvilágításnál vagy rossz látási viszonyok között keletkezik — ködben, párában, szürkületben. A köd a fényt szórja: minden távoli pontra ugyanazt a világos fátylat teríti, ezért a legsötétebb árnyék sem lesz fekete, és a legvilágosabb rész sem lesz fehér. Az itt bemutatott módszer a hisztogram alapján dolgozik, ezért kellően pontos; más eszközzel, például a Görbékkel is elvégezhető ugyanez.

A) A hiba a hisztogramon

1. Nyisd meg a képet: Fájl › Megnyitás… — tonustartomany-kod.jpg, és mellette a Hisztogram dokkot (Színek › Információ › Hisztogram). A görbe csak egy keskeny sávot foglal el a közepén: a képpontok 99%-a az 59 és 120 közötti értékek közé esik, a legsötétebb képpont 41-es, a legvilágosabb 141-es. A kép a 256 lehetséges árnyalatból alig százat használ, a két szél üres. Az Átlag 0,379, a Szórás csak 0,050 — ez utóbbi a kontraszt mérőszáma.

B) Kézi javítás a Szintekkel

2. Színek › Szintek… — a párbeszédablak tetején a kép hisztogramja, alatta a Bemeneti szintek három csúszkája: bal oldalt a fekete, jobb oldalt a fehér pont, középen a gamma. A Csatorna legyen Érték. Ha a két szélen nem látod pontosan, hol ér véget a görbe, a jobb szélső két gombbal kapcsolj logaritmikus nézetre: abban a ritka szélső értékek is látszanak.

3. Fekete és fehér pont. Írd be a bal mezőbe az 55-öt, a jobb mezőbe a 125-öt (vagy húzd a két háromszöget a görbe két végéhez). Az 55 alatti és a 125 feletti rész a képpontoknak csak néhány ezreléke — a fák legsötétebb pontjai és egy-két csillanás —, ezek lesznek tiszta feketék, illetve fehérek. Az előnézeten azonnal látszik: a kép kitölti a teljes tónustartományt, a fátyol eltűnik.

Mennyit szabad levágni? Ha a fekete pontot a görbe belsejébe húzod, a tőle balra eső összes árnyalat egyformán feketévé olvad — ezt utólag nem lehet visszahozni. Ökölszabály: a levágott rész maradjon néhány ezrelék alatt, és ne legyen benne fontos részlet. Ellenőrzésképp nagyítsd a fák árnyékát: ha a lombban még látszik rajzolat, jó a fekete pont.

4. Középtónusok: gamma. A nyújtás után a kép világosabb lett a kelleténél. A középső mezőbe írj 0,80-at: a középtónusok sötétednek, a fekete és a fehér pont marad a helyén. Ezzel a módszerrel tehát világosságkorrekciót is végzel, nem kell hozzá külön lépés.

5. OK. A Szintek alapértelmezésben nem olvad bele a rétegbe: a Rétegek dokkban a réteg mellett megjelenik az fx jelvény. Rákattintva a beállítás később is újranyitható, módosítható vagy kikapcsolható. Ha véglegesíteni akarod, a párbeszédablak alján kapcsold be a Szűrő összevonása jelölőt.

C) A nyújtás ára

6. Fésűs hisztogram. Nézd meg újra a Hisztogram dokkot: a görbe most kitölti a tengelyt (az Átlag 0,531, a Szórás 0,192 — a kontraszt csaknem négyszeres), de sűrű, függőleges hézagok szabdalják. Az 55–125 sávban mindössze 71 különböző érték fér el; ezeket húztad szét 256 helyre, a köztes értékek hiányoznak. Ez nem hiba, hanem figyelmeztetés: kevés információból dolgozol. Finom színátmeneteken — égbolton, ködben — ilyenkor sávosodás jelenhet meg.

7. Felerősödött zaj. A kép ISO 1600-on készült. Az eredetin a szemcsézettség alig látszott, mert a köd szűk tartományba nyomta a jelet. A nyújtás a zajt is ugyanannyiszorosára erősíti, mint a képet — itt kb. három és félszeresére. Nagyítsd a képet 100%-ra (1), és kapcsold ki-be az fx-et. A zaj csökkentésével az 5. feladat foglalkozik.

D) Automatikus parancsok — és miért nem ugyanazt adják

8. Ugyanez automatikusan is megpróbálható: Színek › Automatikus. Próbáld ki egy rétegmásolaton (Réteg › Rétegek kétszerezése, Shift+Ctrl+D), a Szintek-es réteget közben kapcsold ki.

• Kontraszt nyújtása… — a képet a legsötétebb és a legvilágosabb képponthoz igazítja. A párbeszédablak két jelölője angol feliratú maradt: a Keep colors megtartja a színek arányát, a Non-linear components a nemlineáris (érzékelés szerinti) értékekkel számol. Alapbeállításban ezen a képen inkább világosít és fakít, mint kontrasztot ad; a Non-linear components bekapcsolásával valamivel jobb, de mivel a legszélső képpontokhoz igazodik, így is alig nyújt: a képpontok 99%-a a 93–213 tartományba esik.
• Fehéregyensúly — csatornánként nyújt, és a két szélen a képpontok egy kis részét figyelmen kívül hagyja. Erős eredményt ad, de közben a köd zöldes árnyalatát is eltünteti, és a legvilágosabb részek kiégnek. Ez már színkorrekció — erről szól a 4. feladat.

Miért a Szintek és nem az automatika? Az automatika a teljes képet nézi, és nem tudja, mi fontos rajta. Egyetlen sötét folt vagy egy csillanás elhúzza az eredményt; a kézi beállításnál te döntöd el, mit áldozol fel. A két automatikus parancs ezért gyors kiindulópont vagy ellenőrzés lehet, de a végső döntés a hisztogramé és a szemedé.

Mikor vagy kész? A hisztogram 0-tól 255-ig ér, a széleken nincs számottevő torlódás; a fák árnyéka sötét, de rajzolatos; a kaszált és a kaszálatlan sávok jól elkülönülnek; a Szintek fx-ként ott van a rétegen.

Minta: — a Szintek (fekete 55, gamma 0,80, fehér 125) fx-ként a rétegen.